Egyszer volt, hol nem volt az élet – a nyolcvanas évek francia meséjének harmadik évada az életről szólt, az ember működéséről. Érdekes visszanézni, hogyan magyarázta az emberi szervezet védekező képességét.

Emlékszel még erre a mesére?

Ki ne ismerné Albert Barillé méltán népszerű ismeretterjesztő meséit? Az emberről, az életről, a világűrről…  A te anyukád is folyton rágta a füledet, hogy ezt mindenképp meg kell nézni, mert olyan, mintha suliban lennél, annyira sokat lehet belőle tanulni? És te is húztad a szádat ettől a félmondattól, hogy már megint valami, amiből sokat lehet tanulni? 

Az egyszer volt az élet című évad a sorozat harmadik etapja, amelyben egy teljes részt szenteltek egy nagyon fontos témának. A Test őrei című epizód a vírusokról, bacilusokról szól, és elmagyarázza azt is, hogyan küzd a testünk a kórokozók ellen. Egy informatív, délutáni tévénézéshez mindenképp ajánlom, nézzétek meg, hátha a gyerekeitek is jobban képbe kerülnek azzal, miért is annyira fontos most, hogy otthon maradjunk. 

Felfedezhetitek a vérkeringést, megvizsgálhatjátok, hogyan árasztják el az emberi szervezetet a vírusok, és hogyan védi meg magát. Sok érdekes dolgot tudhattok meg a különböző szervek működéséről, betegségeiről is. A sorozat foglalkozik a hormonháztartással, az örökléstannal, az aggyal, és mindezt a molekulák és sejtek szintjén meséli el minden korosztály számára érthetően és szórakoztatóan.

Egyszer volt, hol nem volt…
volt egyszer egy sorozat

 A 80-as években született animációs játékfilmsorozat alkotója, írója és rendezője Albert Barillé, zenéjét Michel Legrand szerezte. Magyarországon talán még az otthoni fogadtatásnál is népszerűbbé, afféle generációs élménnyé vált. De mivel nyerték el a kissé bumfordi figurák és a sokszor ismétlődő jelenetek a gyerekek és szüleik szeretetét?Az élet legfőbb erőssége a szakmai pontossága. Barillé a történetmesélés mellett legalább ugyanakkora hangsúlyt fektetett ugyanis a sorozatok írásakor a tudományos megalapozottságra.
Természetesen a sorozat szereplőit metaforikusan kell értelmezni, hiszen az idegrostokon nem a kezükben összetekert üzenetet szorongató, rohanó futárok segítségével halad az ingerület, és a DNS-szálat sem nagy ollókkal vágják föl az enzimek, amikor osztódik a sejt. Ugyanakkor ez csak a felszín, és Barillé nagyon helyesen azt tartotta, hogy a gyerekek sem hülyék, és pontosan érteni fogják, hogy a történet és a képi világ mely elemei tartoznak a mese világába, és melyek valóságosak.A sorozatot többször újranézve sem tudok olyan információt kiemelni, amely ne felelne meg a gyermekműsortól elvárható legszigorúbb szakmai követelményeknek.
Hogy mennyire összetett valójában a tudományos háttere, elég felsorolni, hogy hányféle vérsejt jelenik meg az epizódokban egyedi kinézettel és a valós funkcióinak megfelelő viselkedéssel. Megjelennek a vörös vértestek (akik a hátukon cipelik az oxigén vagy a szén-dioxid molekulákat), a vérlemezkék és számos fehérvérsejt-típus. Így a neutrofil granulociták (ők az űrhajókon röpködő snájdig rendőrök), külön B és T-típusú limfociták, fagociták, bazofil granulociták és makrofágok.

 

Ha érdekel,miként tudjuk természetes módon,élelmiszerrel megvédeni magunkat a szabadgyökök ellen: a Világ legnagyobb méregtelenítő,és lúgosító táplálékával,akkor kattints tovább IDE!