A vásárlók többsége igényli az új dolgokat, az élelmiszer kínálat színesedését. Az elvárások és a fogyasztók számának növekedésével párhuzamosan pedig szinte szükségszerűen virágzik az élelmiszer-hamisítás!

Az élelmiszer-hamisítás ugyanúgy kiterjed a csecsemőtápszerekre, mint az egyéb készételekre, de olyan alapélelmiszerek is szerepelnek a palettán – például a gyümölcsök -, amelyekről eszünk be se jutna, hogy valamilyen értelemben hamisak…

A BECSAPÁS RÉGEN KEZDŐDÖTT…

Az élelmiszer-hamisítást a törvény bünteti, ez megnyugtató lehetne számunkra. Csakhogy egyrészt létezik törvényesített élelmiszer-hamisítás, másrészt a hamisított termékekről jobb esetben csak üzletekbe kerülésük, rosszabb esetben megvásárlásuk, illetve fogyasztásuk után derülhet ki, hogy hamisak! De azt, aki megbetegedett a hamisított élelmiszertől, vagy nem részesülhetett annak eredeti s elvárt tápláló hatásában, avagy egyszerűen ízlelésében vált becsapottá, nem vigasztalódhat, hogy létezik fogyasztó védelmi törvény, mely a bűnözőt pénzbírsággal szankcionálja.

Már az ókorban is történtek élelmiszer-hamisítások, például vizezték a bort, vagy rontották a sör élvezeti hatását, de ezért a hamisító az életével fizetett. A mai üzleti világban, úgy tűnik, bizonyos élelmiszer-hamisítások, például a génmanipuláció, törvényesíthető, mert ez tudományos vívmány… Ugyanezen az alapon a kétes adalékok használata – mennyiségi határok betartásával – engedélyezett!

FIGYELEM! A legkirívóbb törvényesített hamisítás a joghurtok és a tasakos levesek esetében érhető tetten, amikor is az eredeti ízeket kémiai ízekkel helyettesítik, s fosztják meg ezzel a terméket szerves, tápláló hatásától. Mert a jó ízű eper nem csak azért jó ízű, hogy gyönyörrel ajándékozzon meg bennünket, hanem azért is, hogy meg együk. A szervezet, az agy a jó íz alapján fogyaszt, tudja, hogy a rossz ízű dolog káros számára. Ezért a természetben a mérgező dolgok, bogyók általában keserűek, vagy olyan színűek, ami alapján eldönthetjük, fogyaszthatók-e vagy sem. A darazsat vagy a nyílméregbékákat a ragadozók nem eszik meg, de ha befestenénk őket – így megszüntetnék az étkezési stoptáblát -, s még a szagukat, illatukat is megváltoztatnánk, bekapnák őket. Az élelmiszer-hamisítás ezért merénylet! Ízt s színt ad a terméknek, fogyaszthatóvá teszi a fogyaszthatatlant.

A GYÖNYÖR LÉNYEI

Ellenvetésként felhozhatnánk, hogy a fűszerezés is hamisítás, fogyaszthatóvá teszi például az íztelen húst, de ha ez így van, akkor talán a húsban van a hiba, mert alapjaiban a húst nem szeretné a szervezetünk magához venni… Persze, az emberi kultúra, a konyhaművészet más kategória, mi speciális szerves lények vagyunk, s mint ilyenek, akár „műanyagot” is fogyaszthatunk…

Ezért pedig nem a konyhaművészet a felelős, hiszen a fűszerek szerves alkotóelemei a természetnek, s mi, úgy tűnik, a gyönyör lényei vagyunk: sokunknak a finom ételek fogyasztása az egyik legfontosabb örömforrása. Az almák közül nem csak az evésre csábító, pirosabb-érettebb, feszesebb-lédúsabb kerül előtérbe, de a nagyobb is, mert ősi tapasztalat alapján azt hisszük, abban több a táplálék, gyorsabban jóllakunk vele – nem kell újra felmászni érte a fára -, modern szemlélet szerint pedig a nagy, piros, feszes alma a friss.

ELGONDOLKODTATÓ! Az élelmiszer-hamisítók nem csak ösztöneinkre, hanem a táplálkozással kapcsolatos státusszimbólumokra is apellálnak. Régen a jó falatokhoz, a minőségi élelmiszerekhez csak a gazdagok juthattak hozzá, a szegényeknek – né mi túlzással – csak az egyszerű rántott leves jutott, sőt a háborúban még a jobb anyagi körülményekhez szokottak is kénytelenek voltak beérni ezzel.

A nagy hamisítási mozgalomnak az ismeretlen „eredetű” multinacionális cégek s a még ismeretlen vállalkozók jelenléte is lökést ad, s emeli a hamisítást multinacionális, nagyipari szintre. A multinacionális cégek termékei a multi nacionális bevásárlóközpontokban és kisebb üzletekben érhetők el, illetve fogyaszt hatók közvetlenül az éttermekben. A törvényes és törvénytelen élelmiszer-hamisítók sikere múlik azon, ismerik-e az embert, de mi is csak akkor védekezhetünk, ha tisztában vagyunk önmagunkkal.

MEGÉHEZTEM! VAN MIT ENNI?

A termékeken nem jelölik a hamisságot, ellenben védjeggyel látják el a megbízhatót. A védjegy lehet akár egy termelő személye is. A hamisítás, az eladhatóvá varázsolás technikája a termékben ölt testet, s ugye elsősorban annak színét, szagát, nagyságát érinti. Másrészt az ízét. A terméket az átalakító anyag hozzáadásával vagy az alkotóanyagok genetikai módosításával teszik szalonképessé.

A termőföld nagy része mára kifosztott, műtrágyázással, vegyszerek adagolásával sem lehet a fogyasztói társadalom igényeit kielégítő növényeket kipréselni belőle. Ismert példa a magyar fűszerpaprika, mely nemesítés, tehát természetes szelekció útján, a helyi éghajlati, területi adottságoknak köszönhetően vált szép pirossá, sajátos ízűvé.

Nevelőföldje még értékes anyagokat rejt magában, ezért az innen származó paprika a maga természetességében teszi ínycsiklandóvá az ételt. A kevésbé piros, idegen vagy rossz termésű saját paprikához téglaport kevernek, ettől ez is szép pirosnak tűnik. Előfordult, hogy ólmot adtak hozzá, de ez nem hamisítás, hanem súly csalással elkövetett mérgezés.

A paprikát meg vesszük, s csak utána kóstoljuk meg, vagy még ezt sem, mehet egyből a levesbe. Ha más fűszert is használunk, lehet, hogy észre sem vesszük, hogy hamis a paprika. A nem magyar paprikához szokott külföldi nem veszi észre, hogy téglaporos paprikát eszik. Mindezért a minőség-ellenőrök sokszor bevizsgálják a termékeket, s kiderülhet a turpisság.

A téglaporozást a termék forgalmazója, a felvásárló, a kereskedő, esetleg a csomagolócég végezheti. A paprikát genetikailag is lehet hamisítani – módosítani -; ekkor belülről történik a „téglaporozás”, a növény önmagába építi a „téglaport”. Genetikai módosítással a növény termését egyrészt a lehető legoptimálisabb, legjobban eladható méretűvé, színűvé lehet formálni, másrészt magát a növényt saját szervezete által lehet megvédeni a kártevőktől; ilyenkor a növény maga védekezik.

Génjeit vírusok közreműködésével baktériumgénekkel kombinálják, ezért ez nem növény, hanem egy növénynek álcázott, növénynek kikiáltott új élőlény. Ezért hamis. Hamisításukat világcégek és a „tudomány” inspirálásában tudósok végzik: a megrendelő vagy az állam, vagy maga a multinacionális cég. Persze, a túlnépesedett emberiség érdekében folyik minden, hogy legyen mit ennünk a kártevőkkel és terméketlen földekkel teli, változó éghajlatú világunkban.

Lehet, hogy ezt a munkanélkülivé váló magyar gazdák nem így gondolják, hiszen ők hiába termelnek, csak tönkremennek, nincs felvevőpiacuk, kénytelenek lemondani Európa legjobb termőföldjeinek műveléséről…

ÉDES CSAPDÁBAN

A méztermelőket a mézhamisítók, a borászokat a borhamisítók teszik tönkre – a magyar paprikáról már volt szó. A hamis méz a kevert méz, amikor valaki összekeveri a termelőktől felvásárolt mézeket, hiszen ezt a mézet nem egy meghatározott, ellen őrzött méhállomány- méhcsalád – termeli, hanem olyan is, melynek kezeléséről – antibiotikum, mézelést serkentő – nincs információ. Ráadásul a csomagolt méz nem fel tétlenül magyar vagy európai méz, és idegen, toxikus, allergiát okozó anyagok is alkothatják.

De akár teljesen műmézet – mely méhet sohasem látott – is eladhatnak nekünk mézként, melynek tökéletes mézhatását a modern alkimisták műhelyében keverik. Egy kis cukor, mézaroma, egy kis pollen, kis sűrűsítőanyag, víz, színezék, tartósí- tószer és üzleti titok, s máris kész a műméz. A lényeg, hogy ennek nagyüzemi előállítása a méz árának negyedébe kerüljön. Az igazi méznél esetleg olcsóbb, ezáltal eladhatóbb, mint a versenyképtelenné tett igazi.

EGYÉB TURPISSÁGOK

A legkülönlegesebb hamisítás a joghurtok, egyéb tejtermékek, gyümölcsízek, lekvárok, tasakos levesek, kenyerek, édességek, fagylaltok, sütemények, gyümölcstorták világát érinti. A romlandó gyümölcs romlandóságát fagyasztás nélkül nehéz ellensúlyozni, de még a fagyasztásra genetikailag felkészített gyümölcsök esetében is ez a helyzet. A drágább gyümölcsöket nem éri meg beledolgozni egy gyümölcskrémbe, jó arra az olcsó, hulladékalma is, mely aromásítva, színezve szinte mindegyik gyümölccsel kompatibilis.

A meggyízre – meggyízű almára – rá is írják, hogy a készítmény hány százaléka alma, de a meggylekvárra már nem feltétlenül. Ám darabos gyümölcsöket tartalmazó készítményekbe, pl. gyümölcsjoghurtba, nem lehet pépes gyümölcsszerűségeket tenni, törekedni kell a tökéletes imitációra, hiszen a fogyasztónak éreznie kell a gyümölcs fizikai jelenlétét. Udo Pollmer élelmiszer-kémikus szerint, aki mellesleg az Európai Élelmiszer- és Táplálkozástudományi Intézet vezetője, az illúziókeltéshez is megvan a megfelelő eljárás.

Az alapmassza általában a gyümölcslégyártás során visszamaradt almapépből, vízből, citromsavból, színezékből és a kívánt aromából áll. Ebből a gyümölcs testét dikálciumfoszfát, trinátriumcitrát és algaalapú sűrítőszer hozzáadásával emelik. Ez a „gyümölcs” már jól viseli a további megpróbáltatásokat, melyek végén végre megpihenhet a fűrészporízű joghurtban. Gyümölcsünket, Pollmer szerint, sokszor kar bondimetil-cellulózzal is kezelik, ezáltal formában marad még a fagyasztás után is.

A készítmény íze fenséges, e tekintetben nem érezhetjük becsapva magunkat, s a termék minősége is kiváló. A becsapásunk összetett, hiszen a terméket az egészség őreként reklámozzák. A gyümölcs szó kiejtésekor mindenki a vitaminra asszociál, ez véd a betegségtől, pontosabban: segítségével felszámolhatjuk esetleges vitaminhiányunkat. De erre csak a nyers gyümölcs, zöldség alkalmas – még a szintén hamisított vitaminkészítmények sem -, de azok közül is leginkább a bio.

Tehát miközben az ember azt hiszi, egészségesen táplálkozik, mert gyümölcsjoghurtot fogyaszt, valójában mérgező anyag kerül a szervezetébe. Itt jelentkezik megint az adalékok és a genetikailag módosított növények kérdése, illetve az ezekkel etetett állatoké. Mert látszatra úgy tűnik, a problémák a gyümölcsökkel és a zöldségekkel kapcsolatosak, holott lehet, hogy leginkább a hús veszélyes ránk. De ez már legyen a következő cikk témája…

AZ ELSŐ ÁLDOZAT: ÉVA

A Biblia szerint a Sátán egy almával kísértette meg Évát, egy olyannal, amely látszatra ehető volt. Lehet, hogy a több ezer év nem volt elég arra, hogy megtanuljuk, mikor és mire kell nemet mondanunk.

 

(Forrás: www.informed.hu)