Lehet-e tenni ellene, vagy ez szimplán genetika, és a korral jár? A testsúlyunk nem feltétlenül változik látványosan életünk során, leszámítva persze az esetleges terhességeket, de az, hogy a zsír hova rakódik le rajtunk, nagy mértékben függ a hormonháztartásunk aktuális egyensúlyától, illetve az alapanyagcserénk energiafelhasználásától.
 

Formabontó zsírtároló hormonok

 

A kulcshormonok, melyek a zsírlerakódásban szerepet játszanak:

  • a két legismertebb női nem hormon, az ösztrogén és a progeszteron
  • valamint az inzulin.

Klimax előtti, 30-as korosztály

A progeszteron a peteéréssel áll kapcsolatban: a menstruációs ciklus első két hetében a progeszteron szintje nagyon alacsony, majd a peteéréskor radikálisan megemelkedik. Az ösztrogén viszont, bár hullámzó mértékben, de az egész havi ciklus során jelen van.

Az ösztrogént különös módon a zsírsejtek is létre tudják hozni, és ez okozza a testsúlyproblémát a későbbiekben.

A klimax előtt, de már a nő harmincas éveiben, amit lehet hívni a perimenopauza korai szakaszának, amikor még bőven képes teherbe esni a nő, előfordul, hogy néhány havonta elkezd kimaradni egy-egy peteérés. Ami ilyenkor problémát okoz, az az, hogy ezek a kimaradások a peteérésben érinteni fogják a progeszteront, méghozzá olyan formában, hogy nem fog megemelkedni a ciklus közepén, holott a szervezet ahhoz lenne szokva, hogy nagyon magas értékek legyenek legyen. Mivel alacsonyan marad a progeszteronszint, az ehhez mért ösztrogénszint nagyon magas lesz, azaz létrejön egy ösztrogéndominancia. Ennek elsődleges tünete, hogy ilyenkor a nők csípőre és combra híznak. Ez persze nem minden nőre egyformán igaz, illetve a ciklustól függetlenül is lehet valakinek több, vagy akár kevesebb ösztrogénje, mely hatással lesz a zsíreloszlásra.

Mindenesetre, a hormonális változások már a harmincas években elkezdődnek, és hatással vannak a testarányokra.

klimax örnyékén ( ~ 47-57 körül)

Ezt a szakaszt a hormonális változásokban késői perimenopauzának nevezzük, és azzal járhat, hogy a nő ciklusa úgy tűnik, felborul, és lehet akár három hetes menstruációja, majd kimaradhat egy-egy ciklus. Ezek a kimaradások is egyre gyakoribbak lesznek az évek során, addig, amíg el nem marad a nő menstruációja végleg. Hormonálisan ez az időszak az elején a perimenopauza előtti időszakra, a vége felé pedig a posztmenopauzális időszakra hasonlít. Ebben az időszakban azt is határozottabban lehet megfigyelni, hogy a hormonális változások nem csak arra késztetik a testet, hogy máshol tárolja a zsírt, mint előtte, de éhségérzetet is okoznak, hasonló módon, mint a menstruációt megelőző napokban a fiatal nőknél.

Klimax után

Egy évvel az utolsó menstruáció után, furcsa módon napra pontosan, szokták azt mondani, hogy egy nő posztmenopauzális. Ilyenkor mind az ösztrogén, mind a progeszteron teljesen alacsony és úgy is marad a nő élete végéig, hacsak nem szed hormonokat a klimax különféle tüneteinek enyhítésére. A női test viszont nem igazán van kibékülve az ösztrogénmentes állapottal, így aztán a másodlagos forrásához, a zsírhoz fordul. Úgy is lehet fogalmazni, hogy a test azért képez egy kicsit több zsírtartalékot, hogy ne kelljen teljesen lemondania a megszokott ösztrogénról. Persze a zsírsejtek sosem tudnak annyi ösztrogént termelni, mint amennyit a petefészkek termeltek. Az alacsony ösztrogénszint ebben az időszakban olyan anyagcsere változást okoz, melynek hatására a zsír a csípő és a comb helyett a hason és a hasban kezd lerakódni, akárcsak a férfiaknál, jellemzően egész életükben; és ez nem csak az alakra, de az egészségre is negatív kihatással van.

Mi a teendő?

Ilyenkor szoktuk látni, hogy a nők alakja egy kicsit, vagy akár látványosan átalakul. Viszont, aki látta mostanság Jennifer Lopezt, vagy Naomi Campbellt, az tudja, hogy ez nem megváltoztathatatlan tény, hiszen előbbi elmúlt ötven, utóbbi májusban tölti be a fél évszázadot. Ennek ellenére nyilvánvalóan komolyabb diétákhoz kell folyamodni a klimax után, ha szeretnénk fogyni, mint tíz-húsz évvel korábban.

A menopauza utáni fogyásra sok különböző javaslat született, de lényegében nem szabad szem elől téveszteni, hogy a zsírlerakódást a hormonok szabályozzák. A zsír, a fehérje és a szénhidrát közül a zsírtároló hormon, az inzulin szintjére a legnagyobb hatással sajnos a szénhidrátok vannak. Ezek hirtelen inzulinszint-emelkedést okoznak, ellentétben a fehérjékkel, melyek csak kevésbé, illetve a zsírral, mely egyáltalán nem tudja megemelni az inzulinszitet. Ötven éves kor felett évtizedenként 6-10 milligramm/deciliterrel nő az ember vércukorszintje.

Tehát, aki fogyni akar a makacsabb, hormonális okokból kifolyólag rátelepedett zsírból, legjobb, ha valamelyik szénhidrátcsökkentett diétával próbálkozik.

Az lehet csupán olyan apró megszorítás is, hogy elhagyjuk a bolti édességeket vagy a kávéból a cukrot, kevesebb feldogozott élelmiszert eszünk, de a legjobb egy olyan életmódváltás, ami alapvetően csökkenti a szénhidrátok bevitelét.

(Forrás: https://www.nosalty.hu)