Gyógyító növények

A diófa ma úgy tűnik reneszánszát éli és egyre többen érdeklődnek a diófalevél gyógyító hatásáról.Szinte minden kertes háznál  megtalálható a diófa. Az árnyas terebélyes növényről kevesen tudják, bár  termését sokan kedvelik, hogy mennyi gyógyhatást köszönhetünk e  növénynek.
Igaz az ismert mondás, hogy a diófa  az ember legnagyobb barátja. Ha elfogadod a diófát barátodnak, gondozod,  kártevőit pusztítod, akkor segítségedet ugyanolyan módon hálálja meg,  rengeteg gomba, rovar, féreg, baktérium fertőzésétől tud megszabadítani.  Mintegy szimbiózis alakult ki a diófa és az ember között.

A diófa mely része gyógyhatású?

 

A dióbél, a dióolaj is. Továbbá a  diólevél, a dióvirág, beleértve a barkavirágzatot is. A zöld dió, a  rügy, a hajtás zöld héja és a diókopáncs, vagyis a dió levélen kívüli,  többi zöld részei is. És a megfásodott részek, a diófa kérge, a dióhéj,  valamint a dióbél belső, vékony fásodott válaszfala. Végül ide  sorolhatjuk a dióbél hártyáját is. Vagyis, a gyökér kivételével az egész  növény gyógynövény.

Több helyen említik, hogy a diólevélnek hámosító hatása van. Lehetővé  teszi a bőrnek, a hámszöveteknek, hogy egészségesen regenerálódjanak, és  a szervezet gyorsan él is az alkalommal.
Gyógyászati célból  úgy a levelét, mint a dió kopácsát (burkát) érdemes használni, kellő  ismeret mellett igen hatásos a belőlük készített teafőzet. A dió  levelének egészségmegőrző tényét szintén az ősidők óta ismeri a  lakosság. Vélhetően ez a növény is Perzsia – India irányából került  hozzánk, s nemesítették az évszázadok során a legkedvezőbb adottságúvá.
Összehúzza a nyálkahártyát,  megszünteti a szivárgó vérzéseket. Tehát a fertőzött, károsodott – külső  vagy belső – hámszövetek újrafertőződését az összehúzó hatás gátolja  meg. És ezután az emberi szervezet természetes gyógyulási,  regenerálódási képessége fejezi be a gyógyítást.

A diólevél nem  csodaszer

 

Az a tény, hogy sikerrel alkalmazható a legkülönbözőbb  bőrproblémák esetén is, a szájüreg, a torok, a garat és az egész  emésztőrendszer igen sok problémája esetén is, mind ugyanarra a  hatásmechanizmusra vezethető vissza. A diólevél hatóanyagai az élőlények  egész sorára mérgező, élettevékenységet gátló hatással vannak. Nemcsak a  diófa alatt növő gyomnövények túlnyomó részére, hanem rovarokra,  férgekre, gombákra, még baktériumokra is. De az emberre nem.

A júniusban  begyűjtött, már kifejlett egészséges levél, vagy a diószüretkor  szeptemberben begyűjtött kopács megszárítva és feldarabolva alkalmas  forró vízzel tea készítésre. Egyes leírások már június végétől szedetnék  a leveleket, hiszen abban az időben tartalmazza a legtöbb hatóanyagot.

Hogy mi mindenre jó a diólevél?

 

 Egy francia leírás szerint íme egy lista:

●   érzéstelenítésre,
●   hámszövet összehúzására,
●   tuberkulózis ellen,
●   vércukorszint csökkentésére,
●   fertőtlenítésre, baktériumölésre,
●   gombaölésre,
●   tonizálásra,
●   sebek gyógyulásának meggyorsítására,
●   szájfekély ellen,
●   torokgyulladásra,
●   kötőhártya-gyulladásra,
●   többféle bőrbetegségre,
●   fagyásra,
●   hüvely bántalmakra.

Hasznos tanács receptekhez

Fürdésre: Általános hatású a fürdővízbe öntött tea eszencia használata,  idegnyugtató, stimuláló és bőrfertőtlenítő, s aki szereti, a dióolaj  illata kellemessé varázsolja testét. Azért túlságosan sokáig nem kell  használni, a növény juglon vagy juglans tartalma miatt.
A borogatások,  teák használatakor pedig feltétlen győződjünk meg arról, hogy keletkezik  e allergiás tünet, mert az arra érzékenyeknek ezt el kell kerülniük. 
Mindemellett alkalmazzuk bátran, mert olcsó és jó hatású szer a  diólevél.
Fürdőhöz 100-200 g apróra vágott  diólevelet áztatunk 0,25 l forró vízbe, és leszűrés után a fürdővízhez  öntjük. Hatékonyan frissít, méregtelenít, erősít, akárcsak egy  gyógynövényes fürdőzés.