Fontos, hogy ha inzulinrezisztenciára gyanakszol, ne az internetes keresőt, a szomszédasszonyt vagy barátnődet kérdezd, hanem keress fel egy endokrinológus szakorvost (nőgyógyászt vagy belgyógyászt)!

Manapság egyre többet beszélünk az inzulinrezisztenciáról. Te is „IR-es” vagy? Úgy tűnik, hogy egyre több ember szenved ebben az állapotban. De tényleg gyakoribb az inzulinrezisztencia (IR), mint akár néhány évtizeddel ezelőtt?

Egyrészt minden bizonnyal igen, hiszen – ahogyan később még szó lesz róla – az életmód (egészségtelen, szénhidrátdús táplálkozás, elhízás stb.) is elősegítheti az IR kialakulását. Más részről viszont biztosan szerepet játszik benne a nagyobb tudatosság is, így olyan betegek is diagnózishoz jutnak, akiket korábban például az ismeretlen eredetű meddőség skatulyájába soroltak be.

Amikor egy betegségről – nagyon helyesen – elkezdünk többet beszélni, akkor óhatatlanul megjelennek azok a források is, főként a világhálón, melyek csalhatatlan diagnózist és bombabiztos terápiát ígérnek.

Ebben a cikkben az Intima.hu női egészségportál két szakértője, Dr. Kelemen Csaba endokrinológus és Tárczy Virág dietetikus beszél arról, hogy az inzulinrezisztencia megoldásának a kulcsa a te kezedben is ott van.

Kezdjük az alapokkal!

Sejtjeink energiaellátását a táplálékkal bevitt cukor (glükóz) biztosítja, melyet a sejtek felvesznek és vagy azonnal elhasználnak életfunkcióik fenntartásához, vagy elraktározzák. Ahhoz, hogy a sejtek a cukrot felhasználhassák, az inzulin nevű hormon is szükséges. Ezzel az inzulin egyszersmind a normális vércukorszint legfőbb fenntartója.

A szénhidrát-anyagcsere inzulinrezisztenciának nevezett – és legtöbbször csak IR-ként rövidített – zavara akkor alakul ki, ha a sejtek érzékenysége csökken az inzulin iránt. Ennek következtében egyre több inzulin szükséges ahhoz, hogy a cukor bejusson a sejtekbe és ott hasznosulhasson. Az IR számos olyan kórképpel összefüggésben állhat, ahol talán nem is feltételeznénk kapcsolatot, ilyen többek között a cukorbetegség „előszobája”, az úgynevezett prédiabétesz; a peteérés zavara vagy a manapság szintén egyre gyakrabban szóba kerülő policisztás ovárium szindróma (PCOS), illetve ezek nyomán kialakuló meddőség; a férfi nemi hormonok túlsúlyra jutása; bizonyos szív- és érrendszeri, valamint autoimmun betegségek, a magas vérnyomás… és még sorolhatnánk. Ezért van az, hogy az inzulinrezisztenciára sokszor csak más betegség gyanújával végzett kivizsgálás során derül fény.

Honnan veheted észre, hogy IR-ed lehet?

Ez azért nehéz kérdés, mert az IR sok esetben nem jár észrevehető tünetekkel, vagy olyan panaszokat okoz, ami az élet „normális” velejárójának vagy a stresszes életmód következményének tűnhet: csak egy kis fáradékonyság, hajhullás, amit különösen a hosszú tél végén hajlamosak vagyunk a tavaszi fáradtság számlájára írni.

Fontos tudni azonban, hogy a laboratóriumi vizsgálatok többnyire már akkor kóros eredményeket adnak, amikor az IR-nek még nincs specifikus tünete. IR-ben a vércukorszint gyakran még normális, sőt alacsony is lehet, hosszabb távon azonban emelkedett vércukorszinthez vezethet.

Az IR megzavarhatja a reproduktív funkciókat is: a ciklus felborulhat, meddőség alakulhat ki. Ugyancsak a hormonháztartás zavarainak tudható be a foltos hajhullás, a fokozott szőrösödés vagy a férfi nemi hormonok túlsúlyára utaló egyéb tünetek megjelenése. Az IR-es betegek emellett gyakran hízásról és arról számolnak be, hogy nehezen tudják a felszedett kilókat leadni.

Könnyebben alakul ki IR azoknál, akik sok szénhidrátot fogyasztanak; ülőmunkát végeznek, illetve összességében mozgásszegény életmódot folytatnak; túlsúlyosak vagy elhízottak; tartós szteroidkezelésben részesülnek stb.

 

Hogyan történik az IR-gyanú kivizsgálása?

A legfontosabb tehát, hogy megfelelő szakembert keress fel, ha arra gyanakszol, hogy te is inzulinrezisztens vagy. Ha a panaszaid alapján az orvos is megalapozottnak tartja a gyanút, az IR kimutatására alkalmas vizsgálatokat fog kérni. Anélkül, hogy ennek részleteibe belemennénk, ez többnyire laboratóriumi vizsgálatokat, egyebek mellett az úgynevezett terheléses vércukor- és inzulinvizsgálatot jelenti. Ezek a vizsgálatok bár időigényesek, de nagyobb kényelmetlenséggel nem járnak, a beteg szempontjából csupán többszöri vérvételt jelentenek.

Amint megvan a diagnózis, új szereplő lép a képbe: a dietetikus. A másik főszereplő pedig éppen te vagy!

Diéta, amiben a 160 nem mindig 160!

Szánj időt a dietetikussal való konzultációra, hiszen ő az, aki segít beállítani a diétát és később is minden kérdésednél a segítségedre lesz. Sok helyen olvashatsz az IR kezelésére általánosságban alkalmas úgynevezett „160 g CH tartalmú diétáról”.

Jelen esetben a 160 gramm nem jelenti feltétlen azt, hogy ez a szénhidrátmennyiség lesz neked is a megfelelő. A dietetikus az, aki az egyéni körülmények ismeretében összeállítja a személyre szabott étrendedet. Megtanulhatod tőle azt is, melyek a tiltott élelmiszerek, mik azok az úgynevezett gyors és lassú felszívódású szénhidrátok, hány étkezést kell beiktatnod a napirendedbe az eddigi 2-3 helyett, hogy a napi tápanyagbevitel ne egyszerre nagy mennyiségben, hanem több kisebb adagra elosztva jusson be a szervezetbe. Új alapanyagokról és ezek elkészítési módjairól is hallhatsz tőle, hogy az új diétád élvezetes legyen és finom ételeket tartalmazzon.

Mozdulj meg végre!

De még a leggondosabban megtervezett terápia sem elegendő a helyzet megoldásáért. Már azzal is sokat tehetsz önmagadért, ha heti kétszer-háromszor alkalmanként 40-50 percet mozogsz. Nem kell már a kezdetekben nagy dolgokra gondolni, ha eddig nem sportoltál, akkor egy tempós séta vagy az úszás beiktatása tökéletesen megteszi, a későbbiekben pedig lehet mind időben mind mozgásformában bővíteni és tökéletesíteni a palettát. Olyan mozgást keress, amit szívesen végzel!

Van, hogy csak a gyógyszer segít

Jó hír, hogy a megfelelő étrend és a fizikai aktivitás általában meghozza a kívánt javulást. Ha mégsem, orvosod gyógyszerrel is kiegészítheti a kezelést. „Rossz” hír, hogy önmagában a legkorszerűbb gyógyszer sem ér semmit, ha nem párosul a fent vázolt életmódváltással.

Az inzulinrezisztencia szakorvosi hátteréről, kezelési lehetőségeiről beszél Dr. Kelemen Csaba endokrinológus-nőgyógyász ebben a videóban:

(Forrás: http://carrie.hu)