A 105 éves orvos, Shigeaki Hinohara sem kérte nyugdíjaztatását, és nem is készül nyugállományba vonulni. Ehelyett dolgozott, tanított, önkénteskedett és személyes blogot is vezetett.

A koros orvos 1941 óta a tokiói St. Luke Nemzetközi Kórházban dolgozott, és tanított. 150 könyvet, kiadványt publikált, ezek közül a leghíresebb a Living Long, Living Good című, amelyből 1,2 millió példányt adtak el.

Shigeaki Hinohara a Japan Times-nak adott interjúban beszélt arról, hogy mi az a 11 dolog, amelyet ha betartunk, sokáig fogunk élni. Lássuk!

1. A testet nem szabad korlátok közé szorítani

Energia attól lesz, hogy jól érezzük magunkat. Mikor gyerekek voltunk és sokat játszottunk, akkor minden pillanatban boldogok voltunk, még enni és aludni is gyakran elfelejtettünk. Felnőtt korban is jót tenne a játszadozás, a móka, a kacagás, mert ilyenkor testünk és lelkünk kiszabadul a korlátok, kötöttségek közül.

2. Meg kell őrizni a normális testsúlyt

Azok az emberek élnek sokáig, fajtól, nemzetiségtől, nemtől függetlenül, akik nincsenek elhízva. Én reggelire egy csésze kávét, egy pohár tejet és narancslét fogyasztok, amibe belekeverek egy kanál olívaolajat, amely nagyon jót tesz a vérereknek és a bőrnek. Ebédre tejet iszom, és pár teasüteményt, de van úgy, hogy semmit, ha sokat kell dolgoznom. Vacsorára párolt zöldségeket, rizst és halat fogyasztok, kéthetente pedig 100 g sovány húst.

3. Meg kell tervezni a napot

Mindig megtervezem a következő napomat, sőt akár hónapokra előre tudom, hogy hol kell lennem, mit kell tennem, de a szórakozásról sem mondtam még le. Úgy vélem, hogy senki sem szabadna nyugdíjba menjen, legalábbis nem 65 évesen, hanem jóval később. Nálunk Japánban ezelőtt 125 évvel állapították meg a 65 éves nyugdíjkorhatárt, amikor a várható élettartam 68 év volt. Ma már a japán nők átlag 86, míg a férfiak 80 évet élnek. Az előrejelzések szerint 20 év múlva Japánban 50 ezer, 100 évnél idősebb ember fog élni.

4. A tudást meg kell osztani másokkal

Évente több mint száz előadást, képzést tartok az általános iskolásoktól kezdve az üzletemberekig. Átlagos 60-90 percig állok egy helyben, ezért szükségem is van a jó fizikai kondícióra.

5. Az orvosok sem tudnak mindenkit meggyógyítani

Ha egy orvos egy gyógymódot, vagy műtétet javasol, kérdezzük meg tőle, hogy ugyanezt a kezelését ajánlaná a feleségének, gyerekének? Én azt hiszem, hogy sok esetben a zene-, vagy állatterápia többet segíthet, mint ahogy azt az orvosok gondolnák. Minden ember más, ezért a kezelések is személyre szabottak kellene legyenek, ami lehetetlenség,

6. Liftek helyett lépcsőzzünk

Ahhoz, hogy egészségesek maradjunk, válaszuk a lépcsőt, és a csomagjainkat is cipeljük magunk. Én így tartom formában az izmaimat.

7. A szórakozás a legjobb módja a fájdalom, a szomorúság elfelejtésének

A fájdalom elfelejtésének legjobb módja a szórakozás. A kórházakban is érdemes lenne ezt figyelembe venni, főként a gyerekosztályokon. A St. Luke kórházban van zene-, állatterápia és művészeti ágak kipróbálására is lehetőség van.

8. Nem szabad megszállottan hajtani a pénzért

Sosem tudjuk, hogy mikor halunk meg, és ezért nem is fogunk semmit sem magunkkal vinni.

9. Mindig álljunk készen

Az élet kiszámíthatatlan. Emlékszem, 1970. március 31-e volt, 59 éves voltam, Tokióból Fukuokába indultam repülővel. Aznap reggel szépen sütött a nap. Miközben a Fuji hegy mellett repültünk, a kommunista liga eltérítette a gépet. A következő 4 napot egy székhez kötözve, 40 fokos melegben töltöttem. Orvosként az egészet egy kísérletnek fogtam fel, figyelve, hogy a testem miként alkalmazkodik a megváltozott környezethez.

10. Választani kell egy példaképet, akinél majd jobbak lehetünk

Édesapám az Egyesült Államokba vándorolt még 1900-ban, hogy tanulhasson. Számomra ő volt a minta, a hős. Később más példaképet is találtam, és igyekeztem jobban teljesíteni nála.

11. Az önkéntesség jó

60 évig a családért dolgozni, élni fantasztikus dolog. Azonban ha már megvalósítottuk a céljainkat, érdemes a társadalomért is tenni valamit. Én 65 éves korom óta, heti 18 órát önkénteskedem, és minden egyes percét élvezem.

 

(Forrás: filantropikum.com)