Gyógyító növények
A diófa ma úgy tűnik reneszánszát éli és egyre többen érdeklődnek a diófalevél gyógyító hatásáról.Szinte minden kertes háznál megtalálható a diófa. Az árnyas terebélyes növényről kevesen tudják, bár termését sokan kedvelik, hogy mennyi gyógyhatást köszönhetünk e növénynek.
Igaz az ismert mondás, hogy a diófa az ember legnagyobb barátja. Ha elfogadod a diófát barátodnak, gondozod, kártevőit pusztítod, akkor segítségedet ugyanolyan módon hálálja meg, rengeteg gomba, rovar, féreg, baktérium fertőzésétől tud megszabadítani. Mintegy szimbiózis alakult ki a diófa és az ember között.
A diófa mely része gyógyhatású?
A dióbél, a dióolaj is. Továbbá a diólevél, a dióvirág, beleértve a barkavirágzatot is. A zöld dió, a rügy, a hajtás zöld héja és a diókopáncs, vagyis a dió levélen kívüli, többi zöld részei is. És a megfásodott részek, a diófa kérge, a dióhéj, valamint a dióbél belső, vékony fásodott válaszfala. Végül ide sorolhatjuk a dióbél hártyáját is. Vagyis, a gyökér kivételével az egész növény gyógynövény.
Több helyen említik, hogy a diólevélnek hámosító hatása van. Lehetővé teszi a bőrnek, a hámszöveteknek, hogy egészségesen regenerálódjanak, és a szervezet gyorsan él is az alkalommal.
Gyógyászati célból úgy a levelét, mint a dió kopácsát (burkát) érdemes használni, kellő ismeret mellett igen hatásos a belőlük készített teafőzet. A dió levelének egészségmegőrző tényét szintén az ősidők óta ismeri a lakosság. Vélhetően ez a növény is Perzsia – India irányából került hozzánk, s nemesítették az évszázadok során a legkedvezőbb adottságúvá.
Összehúzza a nyálkahártyát, megszünteti a szivárgó vérzéseket. Tehát a fertőzött, károsodott – külső vagy belső – hámszövetek újrafertőződését az összehúzó hatás gátolja meg. És ezután az emberi szervezet természetes gyógyulási, regenerálódási képessége fejezi be a gyógyítást.
A diólevél nem csodaszer
Az a tény, hogy sikerrel alkalmazható a legkülönbözőbb bőrproblémák esetén is, a szájüreg, a torok, a garat és az egész emésztőrendszer igen sok problémája esetén is, mind ugyanarra a hatásmechanizmusra vezethető vissza. A diólevél hatóanyagai az élőlények egész sorára mérgező, élettevékenységet gátló hatással vannak. Nemcsak a diófa alatt növő gyomnövények túlnyomó részére, hanem rovarokra, férgekre, gombákra, még baktériumokra is. De az emberre nem.
A júniusban begyűjtött, már kifejlett egészséges levél, vagy a diószüretkor szeptemberben begyűjtött kopács megszárítva és feldarabolva alkalmas forró vízzel tea készítésre. Egyes leírások már június végétől szedetnék a leveleket, hiszen abban az időben tartalmazza a legtöbb hatóanyagot.
Hogy mi mindenre jó a diólevél?
Egy francia leírás szerint íme egy lista:
● érzéstelenítésre,
● hámszövet összehúzására,
● tuberkulózis ellen,
● vércukorszint csökkentésére,
● fertőtlenítésre, baktériumölésre,
● gombaölésre,
● tonizálásra,
● sebek gyógyulásának meggyorsítására,
● szájfekély ellen,
● torokgyulladásra,
● kötőhártya-gyulladásra,
● többféle bőrbetegségre,
● fagyásra,
● hüvely bántalmakra.
Hasznos tanács receptekhez
Fürdésre: Általános hatású a fürdővízbe öntött tea eszencia használata, idegnyugtató, stimuláló és bőrfertőtlenítő, s aki szereti, a dióolaj illata kellemessé varázsolja testét. Azért túlságosan sokáig nem kell használni, a növény juglon vagy juglans tartalma miatt.
A borogatások, teák használatakor pedig feltétlen győződjünk meg arról, hogy keletkezik e allergiás tünet, mert az arra érzékenyeknek ezt el kell kerülniük.
Mindemellett alkalmazzuk bátran, mert olcsó és jó hatású szer a diólevél.
Fürdőhöz 100-200 g apróra vágott diólevelet áztatunk 0,25 l forró vízbe, és leszűrés után a fürdővízhez öntjük. Hatékonyan frissít, méregtelenít, erősít, akárcsak egy gyógynövényes fürdőzés.
